Nagy Tímea Artemisz

Szertartásvezető

Jó tíz éve találkoztam először szertartásokkal női programok kapcsán. Teljesen magával ragadott ez a világ, mert egy nagyon ismerős, de elfeledett teret nyitott meg a lelkemben. Elindította az emlékezést arra, aki igazán vagyok, előhívta a papnő részemet. Visszaterelt az elemekkel, természettel való kapcsolódáshoz, ami visszavezet való természetünk megismeréséhez. Ezek után nem véletlenül találtak meg azok a könyvek, programok, amik a sámán hagyományokba, szertartásokba engedtek bepillantást. Ébresztették a gyógyító részemet, az örök énemmel való kapcsolódást. Egyéni gyógyításokon, csoportos önismereti programokon, jóga óráimon is ebből minőségből tartom a teret, megszólítva a lelket.

 

Ebből a térből létezve az ünnepeket sem tudom már jó ideje a mai kor hagyományai szerint megélni, mert üresnek érzi a bensőm, érzi, hogy elveszett a lényeg belőlük: a szakralitás. A születésnap sem egy kedvenc torta csupán: hanem egy újjászületési folyamat lehetősége minden évben, hogy új kört lépjünk a fejlődésünk spiráljában, ha ezt tudatosan éljük meg. A karácsony sem ajándékok és megrakott asztal, hanem a Fény születésének ünnepe a Téli Napfordulón, amit megelőz az Advent beavatási folyamata. És sorolhatnám az olyan megismételhetetlen életeseményekkel, mint egy leánybúcsú, vagy szülésre felkészülés vagy esküvő. Ezekben mind megszületik egy új minőség bennünk, amit életre hívunk a következő életszakaszra, és ehhez megtörténik valaminek az elengedése áldozatot hozva, hogy tere legyen az újnak. A szakrális létezésre való emlékezésre hívlak vissza, ha velem találkozol.

Vissza