Barkó Judit

kommunikációs mentor

Budapesten születtem, 1964. július 25-én, Terézvárosban nőttem fel. Az érettségivel együtt idegenvezetői szakvizsgát tettem: magyar, angol és orosz nyelven, és a következő években, még az egyetemi évek alatt is tolmácsként, idegenvezetőként dolgoztam. Néhány évig a Jahn Ferenc Kórházban orvosi könyvtáros is voltam. 1989-ben diplomáztam az ELTE ÁITFKangol-magyar szakán. Közben 1988-ban megszületett életem örök csodája, a lányom, Nóra. Néhány évig angol nyelvet tanítottam felnőtteknek, és gyerekeknek is a Külkereskedelmi Oktatási Központban, illetve a Vörösmarty Általános Iskolában. Közben fordítottam cikkeket, szakkönyveket, tolmácsoltam, és néhány film magyar szövegét is megírtam. 1992 - 2013-ig voltam a Duna Televízió munkatársa. Kezdetben bemondó, később szerkesztő-riporter, műsorvezető, felelős-szerkesztő. 2006-tól egy évig részt vettem az induló Vital Tv szerkesztőségének kialakításában is.1995-től több újság is publikálta riportjaimat, írásaimat. (Ideál, Képes Európa, Elixír) 2003-ban jelent meg Híres Aurák címmel riportkötetem. Egy évvel később, elkezdtem kommunikációs mentorként személyre szabott LIN tréningeket tartani. Lényegében nyilvános szereplésre: prezentációra, állásinterjúra, tv-rádió szereplésre, vizsgára készítek föl olyan embereket, akik lámpalázasak, izgulnak, nehezen fejezik ki magukat, vagy képtelenek az önérvényesítésre, gyakran kerülnek téttel járó kommunikációs helyzetekbe. Mindezekkel párhuzamosan engem is elkezdtek foglalkoztatni az élet nagy kérdései. Már majdnem egy éves volt a lányom, amikor kórházba került valaki, akit nagyon, nagyon szeretek. Az orvos azt mondta, nincs visszaút. Akkoriban még csak a hozzátartozónak szóltak, rábízták a kíméletes kíméletlenséget. Kitolták a műtőből, és én zokogva ültem a kórházi ágy szélén a mozdulatlan, mélyen alvó test mellett. Sütött a nap, épp kéredzkedett a tavasz, és akaratlanul is a hasára tettem a kezem... akkor történt valami, amire nincs magyarázat, legalább is mindenki számára elfogadható nincsen. Éreztem, hogy egyértelmű erőszerűség érkezik a fejem búbján át, s az izzó tenyeremből távozik. Fogalmam sem volt róla, mi zajlik csak ösztönösen éreztem: jó. Az én akkori világomban ennek az élménynek nem volt semmi keresnivalója. Meg akartam érteni. Olvastam, tanultam, találkoztam gurukkal, mesterekkel, papokkal, tanítókkal és bizony beleestem a spirituális gőg összes csapdájába. Kezdtem azt hinni, megvilágosodtam. Sok fájdalom, csalódás, értetlenség, tévedés után ébredtem rá, nemtudomságom ürességére. Később pedig arra, hogy ez is csak egy állapot az örök változóban. Örömmel tartok előadásokat tapasztalataimról, az önismeret erejéről.

Vissza
logo